Fontosnak tartom, hogy bemutassam azt a borvidéket ahol a borászat tevékenykedik ezzel is közelebb hozva a fogyasztót a borainkhoz. Az elején néhány földrajzi adat után rátérek a történelmére is.
A borvidék - Budapesttől délre, 150 km-re – a Szekszárdi-dombságon és a Geresdi-dombság északkeleti részén terül el. A Szekszárdi dombvidékre és közvetlen környékére nagy formagazdagság jellemző. A vidék sűrűn változó lejtésszögű és égtáji fekvésű dombokkal tarkított. Az éghajlata átmenetet képez a Mecsek és Délnyugat-Dunántúl mediterránabb enyhébb csapadékosabb, valamint az Alföld kontinentális éghajlata között.A szőlőművelésre alkalmas terült nagysága a borvidéken 6016 ha.
Közel két évezredes múltra tekint vissza a szekszárdi dombokon a szőlőtermesztés és a borászat, ezzel a huszonkét borvidékünk közül az egyik legrégebbi. Az első időszak, amikor már biztosan tudjuk, hogy a Szekszárdi-dombság területén szőlőt műveltek, a rómaiak kora. Ezt részben az itt előkerült kacorok( szőlőmetsző kés), részben pedig a szekszárdi szarkofág lelet együttese igazolják. A római kor után hosszú évszázadokig nincs biztos adatunk a helyi szőlő- és borkultúráról, és azokról a népcsoportokról is keveset tudunk, akik e tájon éltek. Az első biztosnak mondható adat az esztergomi káptalan által kiadott I. Béla alapító oklevelét tartalmazó átirat, amely fölsorolja az 1061-es adományokat. Ebben már említik a Csin és a Bika dűlőt, mint szőlőtermő területeket. A borvidék kiemelt helyzete a török hódoltság idején is érvényesült. Az ország elfoglalása előtt megjelenő rácok részben a törökkel, meghonosítják a magas szintű délszláv vörösborkultúrát, s elplántálják az első kadarkavesszőket, ami a borvidék "zászlóshajója". A XVIII. század elején több hullámban érkeztek német telepesek a borvidékre s termelési ismereteiket a helybeliekkel kiegészítve és kicserélve szerepük volt az újabb fellendülésben. A XIX. század második feléig, pontosabban a filoxéra megjelenéséig a szekszárdi szőlő- és borgazdálkodás folyamatos fejlődésnek örvend, kivéve kisebb nagyobb hanyatlásokat. A filoxéra részben a régi módszerekkel termelő kis- és középbirtokokat támadta. A korán felfedezett rovar ellen, eredményesen tudnak védekezni, de ebben az időszakban kívülre helyeződik a telepítés súlypontja. A következő időszakban a történelmi borvidék szőlőit már valóban ellepi és kipusztítja a filoxéra. Miután a filoxéra pusztítását kiheverte a borvidék, az országban elsőként itt készítenek mozgófilmet a szőlőtermesztésről, szüretről 1908-ban. A két világháború között - a rossz piaci viszonyokkal eredményesen megküzdve - a szekszárdi pinceszövetkezet forgalmazta a legtöbb szekszárdi bort. Ma a kisebb-nagyobb családi pincészetek termelnek főként a borvidéken.
Így napjainkban a szekszárdi ismét a fogyasztók asztalára kerül, nem kis örömére mindazoknak, akik különleges zamatú vörösborra áhítoznak. Nekik is, nekünk is kellemes szellemi borkorcsolya Bodnár István háromsorosa erről az italról:
"A szekszárdi bikavér
orvosságnál többet ér,
aki issza, hóttig él!"
